Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A populizmus és a szélsőjobboldal viszonya

2016.11.12

A populizmus és a szélsőjobboldal viszonya

Az egyszeri híradó-néző és az önjelölt politológus is tudja, hogy az átlagos, politikához nem értő vagy azzal csak érintőlegesen foglalkozó emberek a (jobboldali) populizmust legtöbbször a nemzetiszocialista, fasiszta és hasonló szélsőjobboldali ideológiákhoz hasonlítják. Ez még csak a kisebbik rossz, lehet arra fogni, hogy politikai tapasztalatlanság miatt tesznek így. De, amikor a liberális média és a liberális embertömegek is kirekesztő, nő - és fajgyűlölő ideológiának állítják be a populizmust, azt a politikai elvet, amelyet olyan nők képviselnek, mint Marine Le Pen, az nem több, mint a saját hatalom féltése a kis embereket (is) a döntésekbe bevonó populistáktól.

De, mi is az a populizmus? A populizmus, vagy más néven anti-elitizmus egy olyan ideológia, amely a nép számára kívánja a hatalmat visszaszolgáltatni az államot uraló elittől. A populisták lehetnek jobb - vagy baloldaliak, de semmiképpen sem liberálisok. Véleményem szerint a populizmus az igazi, nem-liberális, de nem is autokratikus demokrácia, a nemzeti és közösségelvű demokrácia, avagy a demokratikus demokrácia.

A populizmusnak azzal a részével viszont nem értek egyet, amely a kommunizmussal és/vagy a fasizmussal és társideológiáival is rokonszenvezik. A populizmus egy széleskörű, mindkét oldalon jelenlévő eszmerendszer, melynek fajtái: szocialista (szociáldemokrata) populizmus, amelynek képviselői Bernie Sanders (USA/Demokrata Párt), Robert Fico (Szlovákia miniszterelnöke) és Bohuslav Sobotka (Csehország vezetője); nemzeti és közösségelvű populizmus, melyet Donald Trump, az USA elnöke, Vlagyimir Putyin orosz elnök, Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front elnöke, Orbán Viktor magyar, Beata Szydlo lengyel kormányfő, a kormányzó Svájci Néppárt (!), a Svéd Demokraták párt és több más politikus és párt képvisel.

Populizmus és populizmus között is van azonban különbség. Az általam jónak tartott populizmus a nemzeti radikálisokból, jobbközép populistákból (konzervatív populisták, kereszténydemokrata populisták) és a balközép, antiliberális és antiglobalista populistákból áll. A populizmus viszont csak akkor jó, hogyha mellé erőteljes antifasizmus, antisovinizmus és antikommunizmus, valamint demokratizmus társul. Ha itt meglepődött a kedves olvasó, olvassa el blogunk "Különbség sovinizmus és nacionalizmus között" című cikkünket. Visszatérve, egy populista lehet antifasiszta, azaz egy magyar populistának nem kötelessége utálni az egyesek szerint ellenség románokat vagy szlovákokat (erre jó példa Orbán és Fico kapcsolata), sőt, egy populista világbékére és jó viszonyra törekszik (például Donald Trump oroszbarát és Vlagyimir Putyinhoz hasonlóan populista és az amerikai-orosz viszony javításának híve), ellenben a liberálisokkal, akik, akár mint Hillary Clinton, az általuk rossznak tartott embereket és országokat szankcionálják, az ellenség képét látják és láttatják benne.

Azt sem szeretem, amikor a populistákat autoriternek bélyegzik meg. Egy populista is lehet a demokrácia feltétlen híve, sőt, sok populista a félig-közvetlen és részvételi demokrácia híve (a már említett svájci kormánypárt is populista, de mint azt tudjuk, Svájc a világ (egyik) legdemokratikusabb országa). Az sem igaz, hogy a populisták mind tanulatlan, fehér, hetero férfiak. Donald Trump, Marine Le Pen, Orbán Viktor és a többiek is mind-mind egyetemet végeztek. Sok színesbőrű és nem-hetero ember is támogatja a populistákat, elég megnézzük a 2016-os amerikai elnökválasztás eredményeit: rengeteg nő és színesbőrű támogatta Trumpot. Összegezve gondolataim, azért lettem populista, mert a kis emberek világában és a kommunizmus által hangoztatott egyenlőség helyett az egyenlő lehetőségekben hiszek, valamint azért, mert a populizmus nem zárja ki a liberalizmus és a szélsőségek kivételével egyik ideológiát (még a konzervatív liberalizmust és a klasszikus liberalizmust) sem, hiszen, mint már mondtam, többféle populizmus létezik. A populizmus pedig egyenes út a populáris ideológiához, ami a kis emberek, a nép problémáinak megoldására és az ő életük jobbá tételére törekszik, egyúttal jelenthet népszerűt (popular=népszerű) is.